Hát. Ez a darab elvileg a bulvársajtó működéséről szól. De annyira közhelyesen, unalomig ismert helyzeteken és már klisének is klisés karakterken keresztül (a naiv, kihasznált lány; a laza, farkavezérelte menőcsávó; a kiégett, tapasztalt vén róka; a még megrontatlan, ártatlan lelkű szemüveges fiúcska), hogy tényleg semmi indoka nem látszik annak a sok erőfeszítésnek, ami a bemutatóig elvezethetett. Ami még ennél is meglepőbb – Katonás léptékben meg pláne –, hogy nagyon rossz a fordítás, és ezen valamiért a dramaturg sem bírt segíteni. Erre mi sem utal jobban, mint hogy kiderült: a darab bénácska címe a NSFW „fordítása”; vagy hogy a „virsli” a „pénisz”-re utalva szerepel több ízben, ami már a '90-es évek vígjátékaiban is kellemetlen volt.

Ebből pedig nem is következhet más, mint hogy az amúgy is indokolatlanul hosszú előadás totál unalmas.

Vannak persze benne poénok, olykor nem is annyira rosszak, de a fő húzóerőt már megint a színészek képviselik (valószínűleg jobb híján) – néhány tökéletesen kijátszott helyzetkomikum, végletesen abszurd szituáció, a komikum és a tragikum között kiszámíthatatlanul billegő helyzet sok mindenért kárpótol. Akik katonás színészekre izgulnak, azokat mindez némi vigasszal töltheti el, de akik katonás színészekre izgulnak, azok többnyire katonás tartalmat is keresnek, ez pedig – a fene egye meg, hogy: megint – fájóan hiányzik. 

2017. 10. 12.

A.: 5/3; M.: 5/3

borítókép forrása