Hetedik sor, tizenkettedik szék


2019.dec.09.
Írta: het.tizenketto komment

Madách téri szerecsenmosdató – Kertész utcai Shaxpeare-mosó (@Örkény)

Hangosan kiabálják, hogy „nézzétek, milyen színtelenek vagyunk!”, ez az új kőszínházi taktika, ami egyenes út a lefolyóba. Márpedig a dugót most kihúzták. Jó, hogy vannak örökérvényű zsenik – nem kell indokokat keresni a színpadra vitelükre, ráadásul bő tartalmukból sok minden kibontható. A Rómeó…

Tovább

Lehúz, altat, befed – Patika (@Örkény)

Alig is lehet megbocsátani az első felvonást, pedig ami utána jön, az a színház lényege. És ehhez mérten keserű is. Mint a ciánkáli. Nem, erre az első felvonásra tényleg nincs mentség. Nagyjából minden rossz benne: például elviselhetetlenül ripacskodó. Meg végtelenül hosszú üresjáratokból áll.…

Tovább

Fény, hiány – A Dohány utcai seriff (@Örkény)

Amikor lemennek a fények…, nos, akkor teljesen lemennek a fények, vaksötét lesz, és így is marad majdnem másfél órán át. De megtörténik-e ebben a sötétben a Színházi Pillanat? Feszültségesen kezdődik A Dohány utcai seriff, ahogy elrendezgetnek bennünket, hogy ne türemkedjünk a járásokba, ahogy még…

Tovább

Elbuszozni az őszinteségig – Két néni, ha megindul (@Örkény)

Temetői road movie – ez az alcíme ennek a darabnak. Szerintem az alcímeknél csak az visszataszítóbb, ha a darab címében szerepel az „avagy” szó, világosan jelezve, hogy fergeteges, fordulatokban gazdag komédiának nézünk elébe, ahol szem nem marad szárazon. A két néni persze nem ilyen, de akkor…

Tovább

A {város} peremén, ahol élek – Pionírszív (@Örkény)

A Pionírszív oda üt, ahol igazán fáj. De hogy szólhat egy szlovák kortárs regényen alapuló darab a magyar nézőhöz? Mind jól ismerjük a város peremét, ahol oly sokan egyensúlyoznak, kapaszkodnak. Nemcsak a város pereme ez, hanem a lété is. Szobakonyha ez a perem, fekete-fehér kockakő, kontakthibás…

Tovább

Szó szerint kialszik – Hit, szeretet, remény (@Örkény)

„Kis haláltánc” – ezt mondja darabjáról Ödön von Horváth, és igazán irigylem ezt a kifejezést, talál. A haláltáncot én grandiózusnak képzelem, a kis haláltánc tehát oximoron, és mint ilyen, remekül alkalmazható mai viszonyainkra. E haláltánc kicsiségét mutatja, hogy a főszereplők kisemberek:…

Tovább

Dilettánsok, dilettánsok! & Piros rózsák beszélgetnek (@Hatszín & Örkény)

Egyben írok a két előadásról, mert nagyon hasonló élményt nyújtanak: vicceset, érdekeset, elgondolkoztatót, valami olyasmit, amivel a mi fajtánk nemigen találkozik, amikor fogyasztja a kultúrát. Mindezek felett pedig remek szórakozást. A Dilettánsok, dilettánsok! – nos, dilettáns verseket mutat be.…

Tovább

Szánnivalóan megvetendők – Három nővér (@Örkény)

Volt honnan építkeznie ennek a darabnak: lassúsággal és szétesettséggel indult. Mindenki a színpadon, tipikus csehovi helyzet, a legváratlanabb pillanatokban szólalnak meg a szereplők: nem lennének megengedhetők a ritmushibák és az elkéső belépések, különösen az Örkény társulatától nem. A rendezés…

Tovább

Szorongató szotyizás – Anyám tyúkja 2. (@Örkény)

Nem is gondoltam volna, mekkorát változott a világ 3 év alatt. 2014. április 15-én láttuk az Anyám tyúkja 1.-et, ami egy kedélyes, nagyon belbudapesti, önmagán túl nem mutató értelmiségiprogram volt – sokan leírták, hogy a nézőközönség java kívülről tudta az elhangzó verseket (és fel is szisszent…

Tovább

Ropi, lufi, pukk – Emlékezés a régi szép időkre (@Örkény)

Hát, nem könnyű, mert biztos nagyon kéne szeretni ezt a darabot, de.Először is, az Eörsi-szöveg nem túl erős, nem nagyon kelt érzelmeket, de nem is túl informatív, nem tudsz meg belőle olyan apró vagy átfogó információikat, amiket ne hallottál volna százszor '56 és a megtorlás ügyében. Van pár…

Tovább
süti beállítások módosítása