Hangosan kiabálják, hogy „nézzétek, milyen színtelenek vagyunk!”, ez az új kőszínházi taktika, ami egyenes út a lefolyóba. Márpedig a dugót most kihúzták.
Jó, hogy vannak örökérvényű zsenik – nem kell indokokat keresni a színpadra vitelükre, ráadásul bő tartalmukból sok minden kibontható. A Rómeó…
Biztos sokan átélték már az érzést, amikor az „ázsiai” mindenesboltban hirtelen hányingerszerűen elég lesz a mindenfelé százával felaggatott, fröccsöntött, műanyag biszbaszokból. Ilyenkor az ember már csak a kijáratot keresi kétségbeesetten. Na, ezt az élményt már a M. Kir. Operában is át lehet…
Alig is lehet megbocsátani az első felvonást, pedig ami utána jön, az a színház lényege. És ehhez mérten keserű is. Mint a ciánkáli.
Nem, erre az első felvonásra tényleg nincs mentség. Nagyjából minden rossz benne: például elviselhetetlenül ripacskodó. Meg végtelenül hosszú üresjáratokból áll.…
Lehetséges, hogy a szöveg és rendezés, mint a két dudás a csárdában, nem fér el egy darabban? Mi mindenhez kellett volna itt bátorság, és vajon miért kerüli el ez mostanában nagy ívben a Katonát?
Az iskolai irodalomtanítás sajátos megközelítéséről tanúskodik, hogy Prométheusz történetére pontosan…
A Hegymegi Máté által rendezett darabok gyakorolták ránk az utóbbi időszakban a legnagyobb hatást – a Bádogdob-, de főleg a Peer Gynt-féle előadások miatt éri meg színházba járni. A Jeanne d’Arc azonban sok hiányérzetet hagyott – a dolgok mélyére kell menni, hogy megérthessük, miért.
Az előadás…
Míg anyjuk fekszik kiterítve, egy társulatnyi fiatal férfi több ezer kalóriát éget el táncolva, mászva, futva, emelve, bontva és végül építve. Össze lehet-e kovácsolni egy csapatot ácsolással, és be lehet-e építeni Törőcsik Marit?
A helyszín és a díszlet összhangja remek: a fákkal körülvett…
A Chicago Alföldi rendezésében? Egy ilyen előadásra nem is lehet elvárások nélkül érkezni. Pörgős jelenetekre számítunk, szókimondó szövegekre, újat mutató rendezésre, kiváló színészi, énekesi, táncosi kivitelezésre, tartalom és forma összhangjára. És bár ezek a várakozások azt sugallják: minden…
A Hetedik sor tizenkettedik szék kritikusai jobbára az egyszerű előadásokat dicsőítik, ehhez képest a Peer Gynt 5 órára elutaztat a kőbányai pincékbe. Megéri-e a sok hűhó?
Szedegetjük össze otthon a pulcsit, kabátot, hosszú nadrágot az ájult, dunsztos hőségben – ezúttal nemcsak fejben kell…
Nem tudtam, mit várjak ettől a darabtól, annyit csalódtam az utóbbi időben a Katonában. Üresség, hiány – ezzel az érzéssel távoztunk legutóbb. Nade most.
Kezdjük a formával. Ez az, ami az első benyomást adja, és ha valami, ez amúgy is ritkán hibás a Katonában. Most sem az, sőt. Átgondolt a…
Amikor lemennek a fények…, nos, akkor teljesen lemennek a fények, vaksötét lesz, és így is marad majdnem másfél órán át. De megtörténik-e ebben a sötétben a Színházi Pillanat?
Feszültségesen kezdődik A Dohány utcai seriff, ahogy elrendezgetnek bennünket, hogy ne türemkedjünk a járásokba, ahogy még…