Ropi, lufi, pukk – Emlékezés a régi szép időkre (@Örkény)
Hát, nem könnyű, mert biztos nagyon kéne szeretni ezt a darabot, de.
Először is, az Eörsi-szöveg nem túl erős, nem nagyon kelt érzelmeket, de nem is túl informatív, nem tudsz meg belőle olyan apró vagy átfogó információikat, amiket ne hallottál volna százszor '56 és a megtorlás ügyében. Van pár érdekes részlet (pl. mit és miért gondol Kádárról), de ezek kisebbségben maradnak. A rendezés egyszerre próbálja azt az érzetet kelteni, hogy Eörsi maga sztorizik a kocsmában (Znamenák egy ponton pl. konkrétan ropit osztogat), de azt is, hogy teátrális színházban vagyunk (pl. egy csomó lufi szolgál díszletül, amikkel mindenféle történik). Közben a színházterem maga is díszlet, meg az előtérben kezdődik az előadás, és közben kell bemenni, amit külön utálok. Znamenák a fentieknek megfelelően csúszkál a szerepben, néha színész, néha sztorizó író, de a leggyakrabban csak simán feszeng és emiatt pótcselekszik. Pedig nem kéne messzire menni jó példáért: ezt a darabot pont úgy kellett volna színre vinni, mint az Azt meséld el, Pistát, egy darab székkel (és akkor ehelyütt csak az Eörsi- és az Örkény-szöveg feltűnő különbségein polemizálgatnék). Szóval Polgár Csaba (merthogy ő rendezte) épp úgy túlcsinált egy nem nagyon jó darabot, mint A hét szamuráj esetében, és tevékenysége ez esetben is többet ártott, mint használt.
2016. 12. 14.
Először is, az Eörsi-szöveg nem túl erős, nem nagyon kelt érzelmeket, de nem is túl informatív, nem tudsz meg belőle olyan apró vagy átfogó információikat, amiket ne hallottál volna százszor '56 és a megtorlás ügyében. Van pár érdekes részlet (pl. mit és miért gondol Kádárról), de ezek kisebbségben maradnak. A rendezés egyszerre próbálja azt az érzetet kelteni, hogy Eörsi maga sztorizik a kocsmában (Znamenák egy ponton pl. konkrétan ropit osztogat), de azt is, hogy teátrális színházban vagyunk (pl. egy csomó lufi szolgál díszletül, amikkel mindenféle történik). Közben a színházterem maga is díszlet, meg az előtérben kezdődik az előadás, és közben kell bemenni, amit külön utálok. Znamenák a fentieknek megfelelően csúszkál a szerepben, néha színész, néha sztorizó író, de a leggyakrabban csak simán feszeng és emiatt pótcselekszik. Pedig nem kéne messzire menni jó példáért: ezt a darabot pont úgy kellett volna színre vinni, mint az Azt meséld el, Pistát, egy darab székkel (és akkor ehelyütt csak az Eörsi- és az Örkény-szöveg feltűnő különbségein polemizálgatnék). Szóval Polgár Csaba (merthogy ő rendezte) épp úgy túlcsinált egy nem nagyon jó darabot, mint A hét szamuráj esetében, és tevékenysége ez esetben is többet ártott, mint használt.
2016. 12. 14.
