Baljósan indult ez a darab, mert még fel sem ment a függöny, de már lehetett hallani a zsinórpadlásról aláhulló műhó hangját. _Téli_ rege, érted! De amikor feltárul a színpad, kiderül, hogy a hószemek nemcsak a középen lévő, homokozószerű medencébe, hanem egy hatalmas, plexiből készült homokórába is hullanak. Persze nem bántam volna, ha még ennyire sem szájbarágós a dolog, de két mentség is van: az átlátszó, üvegszerű látvány következetesen végigvonul a darabon, és az idő annyira fontos szerepet játszik, hogy az egyszemélyes kar maga a megszemélyesedett Idő. Igen, a szimbólumrendszer nyugodtan lehetne kevésbé direkt, de szerencsére összességében nem válik túlzóvá és így kellemetlenné.

A szöveg Szabó T. Anna friss fordítása, és nekem nagyon tetszett. Nem olyan szemtelenkedően modern és hétköznapi, mint a Nádasdy-féle Shakespeare-ek, hanem furcsamód olyan, mint egy Arany-fordítás, amiben minden mondat érthető. Veretes tehát a szöveg, mégis jól működő, ódon hatású, de hétköznapi.

A színészeken nagyon sok múlik ebben az előadásban, és az összkép ez esetben is pozitív, de szépséghibás. Pál András nevét például jó lesz lassan megjegyezni, mert nem először látjuk nagyon is hatásosnak az alakítását. Martinovics Dorina viszont nem tud meggyőző lenni, pedig a darab tragikus motívuma éppen az ő karakterén keresztül bontakozna ki. Külön kár, hogy az ő kulcsjelenetei Pál Andrással közösek, így látványos a kontraszt. A darab második, komikus felében Schneider Zoltán remek, és az a helyzet, hogy egy jól elhelyezett gázszerelőzés tökéletesen működött, és nem hatott sem indokolatlanul, sem kellemetlenül.

Erre a darabra teljességgel áll a Shakespeare-i közhely, hogy az utolsó jelenetekig eldönthetetlen, hogy tragédia, vagy komédia lesz-e végül a műfaj. Talán furcsa, de úgy éreztem, a tragikus befejezés sokkal indokoltabb lenne. Ahhoz ugyanis, hogy minden jóra forduljon végül, sok irracionális elemre volt szükség. Jól érezteti ezt a rendezés is, amely a háttérben megjeleníti a ténylegesen elhalálozó szereplőket.

Lehet, hogy cinizmusnak fog hatni, de egy dolog mégiscsak zavart. Azt éreztem, hogy ez egy katonás előadás szeretne lenni. Érthető, de mindenképpen kudarcra ítélt próbálkozás a Radnótiból Katona 2-t csinálni. Ami a Katonának csuklóból megy, ahhoz itt még nagyon sokat kell izzadni. Erre a dilemmára amúgy nem tudom a megoldást.

2017. 12. 01.

A.: 5/5; M.: 5/5

borítókép forrása