Volt honnan építkeznie ennek a darabnak: lassúsággal és szétesettséggel indult. Mindenki a színpadon, tipikus csehovi helyzet, a legváratlanabb pillanatokban szólalnak meg a szereplők: nem lennének megengedhetők a ritmushibák és az elkéső belépések, különösen az Örkény társulatától nem. A rendezés olyan minimalista, annyira a szereplők vannak a középpontban, hogy még szembetűnőbb, ha valami nem stimmel – márpedig az első rész után úgy mentem ki a még világos és madárfüttyös Majorba (ez továbbra is nagyon jó élmény), hogy nem értettem, mit keres itt ez a Három nővér-rendezés.

A szünet után viszont egyszerre összeállt az egész. Váratlanul megállt a lélegzet, ütött a dráma, pedig ez változatlanul egy víz alatt áramló Csehov-darab. Hirtelen az lett, hogy többé nem érdektelenül felesleges és untatóan antipatikus figurák tettek-vettek a színpadon, hanem kibuggyant belőlük és lefolyt a nézőtérre, hogy milyen szánnivalóan megvetendők. Még sosem utáltam Csehov-szereplőket ennyire, és még sosem viszolyogtam szereplőktől így.

Egy klasszikus kritikában most végig kéne menni a színészeken, de ez nem férne ide, azt mégis muszáj leírnom, hogy Takács Nóra Diána egyszerűen fantasztikus. Pár éve még egyáltalán nem hittem volna, de mostanra tudja azt, amit a legnagyobbak: egy gesztusától, arcmozdulatától megfagy a levegő.

Végül: egyáltalán nem vártam, hogy a Három nővér mondani fog valami közületit. Meg sem fordult a fejemben, hogy ez lehet politikai darab. Még most sem vagyok biztos benne, hogy az-e. De amikor a bármennyire is értékelhető emberek az utolsó szálig összepakolnak és elhúznak, és maradnak a tehetségtelen, szánalmas senkiháziak; amikor megint azt kell hallgatnod, hogy most minden szar, de majd (három)száz év múlva milyen remek lesz; amikor érdemtelen, aljas, számító emberek foglalják el a javaidat – akkor még tovább keseredik a szád íze, ha még egyáltalán tud.

Nem volt könnyű megnézni, és jobb sem lett tőle. Nem is tudom, mit írjak a végére. Szerencsére van rá most egy közkeletű szó: durva.

2017. 05. 21.

A.: 5/3; M.: 5/5

borítókép forrása