A korrupció rossz, értem? – Korrupció (Krétakör)

korr_header_2-1.png_800x474

A Krétakör Korrupció című darabja nem azért rossz, mert nincsenek benne jó színészi alakítások, bár nincsenek. Nem is azért, mert elidegenítő dallamokra mintha szándékosan elrontott prozódiájú, ritmikájú, rímelésű szövegeket adnának elő nagy terjedelemben, hamisan – bár ez sincs másként. Még csak azért sem, mert sokszor üvöltenek a mikrofonba, máskor meg a nézőknek háttal motyognak hangosítás nélkül, bár ez is igaz.

A Korrupció azért rossz, mert hiányzik belőle bármiféle mondanivaló túl azon, hogy „a korrupció rossz, értem?” Nem tudunk meg semmit az okokról, a következményekről, egyedül annyit látunk, hogy egy család tagjai szép lassan befoglalják a fontosabb állami pozíciókat, és visszacsorgatják a pénzt. Na, ez az, ami még annak is evidens, aki levelező tagozaton végzett Magyarország közügyeiből. De hogy miért rossz ez az egész, hova vezet, mivel jár, hogy érinti az embereket, a fejlődést, az országot, arról a Korrupció nem mond semmit. Az előadás az olajszőkítés összefoglalójával úgy indul, mint egy dokumentarista darab, de csakhamar céltalan drámaiatlan (ál)fikcióvá változik, és a Hócipőből ismerős „ééértitek!”-szintű közlésekké silányul, vagy legfeljebb homályosan utalgat. Így az ember inkább valamely törpepárt összeröffenésén érzi magát, ahol úgyis mindenki tud mindenről mindent, és csak keseregnek a változtathatatlanon.

Talán még ennél is rosszabb, hogy a Korrupció nélkülöz mindenféle művészi eszközt és értéket. Gulyás Márton régi krétakörös, fogta a nagy kellékeskönyvből az alapanyagokat, és mind idezúdította. Van ének, szopóálarc, koósjános, élőzene, fojtogatás. – Nincsenek frappánsra megírt párbeszédek, nincs konfliktus, nincs interakció, nincs dráma, nincs szimbolika, nincsenek karakterek, nincs következmény, nincs tanulság, nincs hazaviendő megrágnivaló, nincs feszültség, nincs katarzis.

A Krétakört eddig úgy ismertük, mint a véleményformáló, nagy hatású színházak legjobbikát, ahol a néző, a színész és a mondandó sosem látott egységbe forr. A Korrupcióban a Krétakörnek ez a művészi teljesítménye esett el, úgy tűnt tova, mintha sosem lett volna. A néző csak azzal a keserű élménnyel távozhat, hogy nem is tudja: az-e a rosszabb, hogy ezzé lett a Krétakör, vagy az, hogy a Krétakör (is) csak ennyit tud mondani a korrupcióról – rólunk.

Aztán még keserűbb lesz a szája íze, amikor eszébe jut, hogy a szintén krétakörös Feketeországban a Kunbajás dal 2 óra helyett 2 percben sokkal tartalmasabban és sokkal drámaiabban mondja el mindazt, amit csak a nagy magyar levajazásokról tudni érdemes.

 



2013. 10. 23.

A.: 5/1; M.: 5/

borítókép forrása